Matthew 10

Krisztus kiküldi tizenkét apostolát. Hatalmat ad nekik és oktatást

1És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. ^a 2A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; ^b 3Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; ^c 4Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt. ^d 5Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be; ^e 6Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. ^f 7Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. ^g 8Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. ^h 9Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, ⁱ 10Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára. ^j 11A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek. ^k 12Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. ^l 13És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. ^m 14És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. ⁿ 15Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. ^o 16Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. ^p 17De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; ^q 18És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. ^r 19De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. ^s 20Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. ^t 21Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. ^u 22És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. ^v 23Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend. ^w 24Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. ^x 25Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?! ^y 26Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék. ^z 27A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. ^aa 28És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. ^ab 29Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! ^ac 30Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. ^ad 31Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. ^ae 32Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; ^af 33A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. ^ag 34Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. ^ah 35Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; ^ai 36És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. ^aj 37A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. ^ak 38És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. ^al 39A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. ^am 40A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. ^an 41A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi; 42És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát. ^ao